Hónap: 2016 július

Kinek ne lenne olyan napja, amikor úgy érzi, haszontalan, nincs célja az életének, sőt, talán még Isten is elhagyta? Képmutató dolog volna azt állítani, hogy keresztényként nincsenek gyenge, bizonytalan pillanataink, vagy – legyünk őszinték – hosszabb periódusaink. Álszentségnek érzem azt mondani, hogy minden nap egyforma erővel tudunk bízni a Teremtőnkben és soha nem tévelyedünk el. Azt gondolom, hogy a hitben való elgyengülés, az életben való elfáradás kimondása és megbeszélése nem lehet tabu – beszéljünk hát róla!

Végre itt van ez a csodásan szép idő, amikor egyesek panaszkodnak a nagy melegre, és ki sem dugják a fejüket a légkondicionált szobából. És vannak, akik ilyenkor élednek fel igazán; én az utóbbiak közé tartozok. Egész télen, mintha csak túlélném a sok réteg ruha alatt az életet, ilyenkor szinte a lélegzetvétel is nehezebb, kapkodom a lábam egyik épületből a másikba, az emberek szürkébb ruhákban járnak és az ég is el van borulva. Ezt csak azért említettem meg, hogy visszaemlékezve még jobban tudjunk örülni annak, hogy itt a nyár! A színes ruhák, virágok, a meleg szellő, a hosszú langyos esték. Ilyenkor könnyedén és lassabban lépkedek az utakon, hogy minél hosszabbra nyújtsam a sétát, és még több napsütést, madárszót és meleg illatot tudjak magamba szippantani. Egy ilyen séta alkalmával ért a meglepetés, amit most szeretnék veletek megosztani.

Mi az az öröm? Az ember azt tanulja az egyetemen, hogy egy jó esszéhez kutatást kell végezzen, legfőképpen azért, hogy pontos definíciót tudjon adni már az írása elején arról, miről is fog a későbbiekben szó esni. Igyekeztem jó, szorgalmas tanuló lenni, így sokszor néztem meg szótárakat, lexikonokat, mi is egy-egy szó pontos jelentése. Nagyon kíváncsi voltam ki, illetve milyen lexikon hogyan definiálja az öröm fogalamát. Lássunk hát néhányat:

• Öröm, kielégülés. Vannak dolgok, amelyek azonnal kellemes érzetet keltenek: ilyen az édesség, a legtöbb ember számára egy pohár ital elfogyasztása, vagy vannak gyógyszerek, amelyek már néhány adag után erős vágyat ébresztenek az újabb adag elfogyasztására, mert olyan kellemes a hatásuk.
• Öröm: Derűs lelkiállapot, elért siker vagy jó közérzet érzése. Az ember egész lényét átható vidám és kellemes érzés, ami szándékaink megvalósítása okoz.
• Voltak egyéb elérhető blog bejegyzések, amikbe arról számoltak be íróik, hogy egy-egy családi vagy baráti esemény milyen kellemes érzésekkel töltötték el őket.

Most mondhatnám, hogy sokat gondolkoztam, hogy nekem mit jelent a boldogság, de ez nem lenne igaz, mert pontosan jól tudom, mit jelent nekem az öröm érzése, minek köszönhetem, és hogy miért nem értek teljesen egyet egyik megfogalmazással sem a fent említettek közül.

Nem tudom mennyire érződött ki eddigi írásaimből az öröm, ha nem nagyon, hát szégyellem magam. Nagyon is sok örömben van részem, és sok kemény munkában, ami ezzel együtt jár. A munkámról eddig nem nagyon írtam. Nemrég másod séfként kezdtem dolgozni, ami határtalan boldogsággal töltött el, hiszen nagyon szerettem már előtte is főzni, és elérhetetlennek tűnő álmom volt, hogy éttermet vezethessek, főszakácsként dolgozhassak. Úgy gondolom, a konyhán, szakácsként dolgozni nagyon kihívó feladat, legalábbis nekem biztosan. Megterhelő fizikailag, mentálisan és lelkileg is. Rengeteg dolgot kell elkészíteni nagyon kevés idő alatt, mindamellett a konyhát vezetni kell, illetve azt rendben is kell tartani. Soha még ilyen mennyiségű stresszel nem találkoztam, és még nem sikerült megtalálnom a megfelelő módszert arra, hogy teljesen helyén kezeljem ezeket az érzéseket. Bátran kijelenthetem, hogy nagyon sok kihívásban volt már részem életem folyamán, de soha nem néztem még szembe ilyen kemény stresszel. A múlt héten először kellett egyedül vezetnem a  konyhát úgy, hogy még csak egy hónapja dolgozok ezen a munkahelyen, éppen ezért eszeveszettül izgultam.

Annyira sok stressz ért, hogy éjszakánként nem tudtam elaludni. Egy jó ideig nem is tudtam rájönni mi bajom van, csak frusztráltan és fáradtan mentem dolgozni. Aztán miután elég sok időm volt alvás helyett gondolkozni, rájöttem mi bánt. Szerencsére mára már lecsengett ez az időszak. Gyakran eljárok futni munka után, és szépen lassan kezd minden visszatérni a rendes kerékvágásba. Itthon az én drága másik felem sokszor azt kérdezte, hogy miért nem hagyom ott az egészet és csinálok valami mást. Bevallom, eszem ágában sincs feladni, hiszen soha ilyen boldog nem voltam még. Mikor egy hosszú rendelés után kisétálok a konyha ajtaján és látom, hogy az emberek az általam elkészített ételeket eszik, jól érzik magukat, felhőtlenül beszélgetnek, semmihez nem fogható érzés tölt el. Semmi ahhoz képest a “kellemes érzéshez”, amit egy pohár bor vagy csokoládé okozhat. Ez az érzés, ami miatt tudom, hogy életem végéig ezt szeretném csinálni. A boldogság és az öröm, ami ilyenkor elönt sokkal, de sokkal hatalmasabb, mint a fáradság vagy frusztráltság érzése. Isten tudja hogyan tegyen boldoggá, és meg is tette, hiszen olyan örömöt és boldogságot szerzett, adott nekem, ami nem csak egy ad hoc helyzetből eredt, de megkövetelte, hogy keményen megdolgozzam ezért az érzésért. Nagyon hosszú út áll még előttem, de Isten az öröm és boldogság érzésén keresztül olyan erőt ad, amitől tudom, hogy mindegy milyen kihívással kell szembenéznem, megéri, és tudom, hogy nem kell egyedül végigmennem a kihívásokon. Olyan euforikus erőt ad Isten az Ő általa elrendelt dolgokból, ami meg sem közelíti a kellemes szót. Az elmúlt hetekben meg kellett tapasztalnom, hogy a boldogság és az öröm nem jön csak úgy magától, soha nem kopogtat csak úgy az ajtón. Sokat kell menni, dolgozni, tanulni, küzdeni, néha akár szenvedni érte; az örömért, boldogságért olykor igenis dolgozni kell. Dolgozunk lelkiekben, hogy elhiggyük képesek vagyunk elérni a célunkat; dolgozunk mentálisan, hogy ne adjuk fel, tartsuk szem előtt, hogy Isten valóban elkészítette a boldog jövőnket; és dolgozunk fizikálisan is, és megéri. Isten azelőtt ismert minket, mielőtt megszülettünk. Tudja mi a szívünk vágya, tudja mire vagyunk képesek, azt is tudja rólunk, amit mi magunkról nem. Minden erőnkön felüli cselekedet, egy további lépés a boldogságunk felé. Talán már ott is vagyunk. Talán Te is, úgy ahogy én is, tudod milyen az az öröm, amit Istentől kaptál. Ne csak várjunk ölbe tett kézzel erre az érzésre. Legyünk készek dolgozni, együttműködni, tenni is érte, hiszen Isten ígéretet tett nekünk arról, hogy soha el nem hagy és biztos jövőt ad nekünk! 🙂

T.E.

“Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.” Lukács 1, 46-55

Első újszövetségi női karakterünk ki is lehetne más, mint Mária, Jézus édesanyja? Egyszerű és mégis bonyolult, felszabadító és elszomorító, motiváló és elcsüggesztő lehet egyszerre a róla, az ő történeteiről való gondolkodás. De nem is baj. Mert az élet is ilyen. Mária igazán megtapasztalhatta az élet magasságait és mélységeit, mi pedig sokat tanulhatunk tőle arról, hogy ezekben a magasságokban és mélységekben is lehet-e vajon találni kiapadhatatlan örömforrást, vagy ha úgy tetszik, menjünk messzebbre, lehet-e boldognak lenni?

Bár sok-sok történet rendelkezésünkre áll az evangéliumok lapjain Máriáról, én mégis most az öröménekét szeretném elétek hozni, ismert nevén a Magnificat-ot.  Úgy gondolom mindazt, amit Mária átélt és megtapasztalt nem lehetett volna végigcsinálni úgy, ha nem az ebben az énekben elhangzottak adják neki az alapot, a kiindulópontot. A kulcsot a boldogságához. Egyfelől sok minden befolyásolhatja a boldogságunkat: a kapcsolataink, a munkánk, a pénzügyi helyzetünk, a státuszunk, a különböző örömforrásink intenzitása. Másfelől, ha csak ezek befolyásolnák a boldogságunkat, akkor nagy bajban lennénk. A fiatal, tanulatlan, nőként igencsak hátrányos helyzetből induló, férj nélkül áldott állapotban lévő Mária, aki később végig kellett kísérje fia világmegváltó munkáját, annak minden véres részletével, nos ő is nagy bajban lett volna, ha csak az imént felsoroltak határozzák meg boldogságát. Pedig énekében azt vallja magáról hogy: „mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék”. Miért?

Senki ne számítson most a boldogság receptjére, de elgondolkodtató Mária perspektívája. És az Istené is. Hisz ebben a hálaénekben megismerkedhetünk Isten „fordított értékrendjével”.  Ami az emberi értékrend szerint legalul van a listán, azt az Isten legfelülre állítja, amit mi a legfontosabbnak, vagy a legtiszteletreméltóbbnak tartunk, azt az Isten a rangsor legvégére száműzi. Erre ébred rá Mária és e fölött ujjong, hogy emiatt a „fordított értékrend” miatt lehet ő Isten választottja, eszerint történhetnek vele hatalmas dolgok és ebben állhat egyedül az ő boldogsága. Ami emberi értékrend szerint örömöt ad, az sokszor illékony, ami emberi mérce szerint totálisan bebiztosíthatja a boldogságot, mégis cserben hagy minket. Amit Isten ígér az életünkre nézve, az azonban nem hagy minket soha cserben. Mária egész életének folytonos örömforrása, amihez vissza-vissza térhetett, aminek teljes szívvel tudott örülni, az a hatalmas, változhatatlan Isten beteljesedett ígérete, hogy ő Isten kiválasztottja, Isten eszköze élete során. Lehet ez az emberi értékrend szerint kevésnek látszik a boldogsághoz, pedig általában valami állandóságban keressük a boldogságot, olyanban, ami biztonságot, megelégedettséget ad: állandó szeretetadag, állandó bevétel, állandó lakhely… Csakhogy ezek közül egyik sem lehet teljesen bebiztosítottan állandó, így a boldogságunk is veszélyben. Egyedül Isten állandó, akitől mindezek jöhetnek, és úgy gondolom Mária akkor találta meg igazán boldogságát mikor nyugodt szívvel tudta kimondani: „Igen Uram, történjen velem a Te beszéded szerint.” Ez nem azt jelenti, hogy nem tapasztalta meg az élet magasságait és mélységeit egyaránt a maguk örömteli, vagy fájdalmas valóságában, de a boldogsága az Istenbe vetett hitében gyökerezett. A zsoltáros azt írja: „Boldog ember az, aki az Úrba vetette bizodalmát”. Az Istenben bízó ember, mint amilyen Mária is volt, megtapasztalhatja az Isten jelenlétét, jóakaratát, a hozzá való tartozás biztonságát az élet minden helyzetében. És úgy gondolom ez egy elég jó alap a boldogsághoz.

Isten „fordított értékrendje” szerint egy szegény, megalázott lány is életet adhat a világ Megváltójának. Isten „fordított értékrendje” szerint boldogok a sírók, vagy a szegények, vagy azok, akiket üldöznek. És Isten „fordított értékrendje” szerint bárki, Tőle elszakadt, bűnös ember is lehet az ő kiválasztottja, az ő tervének részese, az ő gyermeke. Istennek ez a „fordított értékrendje” az, ami lehetővé teszi, hogy elsősorban Nála keressük a boldogságot.

B. F.