A samáriai asszony- Kapni valami örökre szólót

János 4: 1-30

Így decemberben, karácsony közeledtével mindenkit magával ragad az ünnepre készülés sürgés-forgással teli hangulata, na meg persze az ajándékozás lehetősége, vagy éppen terhe. Szépen megtervezve, előre kigondoltan, időben, vagy éppen az utolsó pillanatra hagyva, a sokszor csodákra képes spontaneitásban bízva. Ha így, ha úgy ajándékozunk, egy biztos: olyan valamit keresünk, aminek örülni fognak, ami fontos lesz, ami nem végzi december 26-án elfeledten a sarokba hajítva. De tudunk-e találni vajon idén karácsonykor valami különlegeset, valami rendkívülit, valami örökre szólót?

Az év utolsó női karakterének igaz nem ismerjük a nevét, de története annál emblematikusabb. Egy egyszerű, hétköznapi nő, a maga élettörténetével: megbélyegző származásáról, bonyolult családi helyzetéről, megtört kapcsolatairól, magányosságáról, az élet mindennapi kihívásival való küzdelméről. Ezekben vannak értékek és vannak szégyellni valók, van benne öröm és fájdalom, hiszen a földi életünk hétköznapjait sok mindennel jellemezhetjük. Nőként helyt kell állnunk munkában, családban, otthonteremtésben, másokról való gondoskodásban, kreativitásban, fejlődésben, tervezgetésben és még sorolhatnánk. Megszokott hétköznapok. Kimenni a kútra minden nap ugyanabban az időben. Elindulni reggel munkába, ugyanabban a boltban bevásárolni, ugyanazokkal az emberekkel találkozni. Rutin. Az ünnep változást hoz ebbe a hagyományos rutinba. Kicsit felborul a rendszer, kicsit kiemelkedünk a hétköznapok világából valami sokkal különlegesebb dimenzióba. A samáriai asszony nem hitte, hogy egy egyszerű, szokványos napból egyszersmind ünnep lesz. Jézussal való találkozása kibillenti a megszokott kerékvágásból. Egy zsidó férfi inni kér tőle. Sem zsidó, sem pedig férfi nem igen áll szóba egy samáriai asszonnyal csak úgy, hát még zsidó férfi, ráadásul szívességet kér. Felborul a rendszer, a rutin és ennek köszönhetően derül fény arra, hogy ki van igazából szükségben. Az asszony maga sem tudta mire van igazából szüksége, de pont ettől különleges az ajándékozás. Az Ajándékozó ráismer a szükségre és így az ajándékozás folyamata különleges kapcsolatot kovácsol Ajándékozó és Ajándékozott között. Jézus valami olyat ad ennek az asszonynak, ami túlmutat ezen a földi valóságon. Túlmutat a hétköznapok megszokottságán, a rutin napi elvárásain. A samáriai asszony csak szokásos módon vízért ment, de valami egészen mással tért haza. Lehet, hogy ezen az ünnepen csak a szokásosat kéred, de kaphatsz valami egészen rendkívülit is. Lehet, hogy elsősorban ajándékozóként tekintesz önmagadra, de hagyd magad megajándékozni.

Karácsony kibillent a megszokottból. Jócskán túlmutat ezen a földin. Felborul a rendszer: Isten emberré lesz, szóba áll az emberrel, meglátja a szükségletét és valami olyat ajándékoz, amit nem fogunk megtalálni a nagy vásárlási rohangálásunkban, mert azt csak egyvalakinél találjuk meg, egyvalaki ajándékozott ilyet, és az örökre szól. Ennek az ajándéknak birtokában, remélve, hogy te is igényt tartasz rá idén karácsonykor, kívánok neked Istentől megáldott ünnepet.

B. F.

Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..