A fogyasztás mint bálvány

Gondolkoztatok-e már azon, hogy mi mai korunk legnagyobb materiális bálványa? Az én személyes véleményem az, hogy ez a mértéktelen fogyasztás. Hiszen már explicit is megjelenik: így hívjuk a modern társadalmat. A globalizáció – és sok más együttható hatására – kialakult a mai, fogyasztói társadalom.

Ennek keretében minden gazdag vagy módosabb ország (és itt ne legyen bennünk kérdőjel, hazánk nagyon is ebben a bolyban van) mértéktelenül fogyaszt, mert belehajszolják, mert hagyja magát, mert még csak kérdéseket sem tesz fel, hanem vásárol. Vásárol azoknak az országoknak a kárára, akik nem tartoznak a felsorolt élbolyba, és ténylegesen a mindennapos megélhetésért  küzdenek, a napi keresetük pedig valahol 200 és 500 forint között lehet. Pazarolunk közös kincsünk, a Föld kárára.

Mikor legutóbb elmentél nagybevásárlást csinálni, tényleg csak azt vetted meg, amire szükséged volt, vagy becsúszott még ez és az is, mert elcsábultál? Az így keletkezett többlet étel mindig elfogy vagy a kukában végzi? Magára az evésre hogyan gondolsz: alapszükségletként vagy pótcselekvésként, az örömszerzés egyik forrásaként?

Ne értsetek félre, nincs semmi baj azzal, hogy vásárolunk: mára igencsak kevesen maradtak olyanok, akik önerőből fenn tudják tartani magukat, megtermelnek mindent, amire szükségük van (bár ismét egyre népszerűbb ez az életforma), én egyszerűen a tudatosságot hiányolom. A vásárlástól valamiféle lelki kielégülést érzünk, úgy érezzük, hogy fontosak vagyunk, jutalmat kapunk, minden rendben lesz az életünkben – ez tart egy darabig, aztán jön az üresség érzése, és a dolog kezdődik előről. A reklámok nagyon okosan vannak kitalálva, fájó pontokra tapintanak vagy olyan szükségleteket ébresztenek fel bennünk, amik nem valódiak: “Csak nehogy kilógjak a sorból!”, “Nehogy azt gondolják, nem engedhetem meg magamnak…”, “Ez majd kiemeli a szép szemszínem.” “Ha ezt a ruhát megveszem, én is olyan gyönyörű leszek, mint az a modell!”

Mindig van magyarázat.

Belegondoltatok-e már abba, hogy amikor bementek egy üzletbe újabb kollekciót vásárolni (mert nincs mit felvennem!), akkor valóban szükségetek van-e arra a ruhára, és az hogyan került a polcokra? Kik és hol készítették, hány ezer kilométert utazott telepöfögve a légteret káros anyagokkal? Tudjátok-e, hogy azoknak a fast fashion daraboknak, amik nem fogynak el, javarészt az égetés lesz a sorsuk? Mára már azért igencsak sok írás, videófelvétel van az interneten, ami igyekszik leleplezni a fast fashion ágazat nagyon is létező és szörnyű árnyoldalát. És itt se értsetek félre, kérlek titeket: tudom, hogy nem engedheti meg magának mindenki a magyar, kézzel készült termékeket. Egyszerűen csak azon volna érdemes elgondolkozni minden vásárlás előtt, hogy valóban van-e szükségem arra a darabra? Nem tudom esetleg máshogy, akár használtan beszerezni? Pótolni egy már meglévő darabbal?

A sort lehetne folytatni a sok elektronikus kütyüvel, amikor kijön az újabb modell, és mindenki rohan a boltokba, hogy lecserélje azt a darabot, amit alig egy éve vásároltak és még amúgy semmi baja. Azok a képsorok pedig nekem egyenesen félelmetesek, amikor black friday alkalmával az emberek egymást taposva küzdenek azért, hogy egy termék az övék lehessen…

A másik oldalról a gyártók is szégyelljék magukat, hiszen egyre kevesebb tartós, akár évtizedekig tartó terméket állítanak elő, így is felgyorsítva a lecserélés folyamatát.

Sokat hallani mostanság a fenntartható fejlődésről – én kételkedem egyáltalán abban is, hogy a fejlődés lehet fenntartható. Egyszer láttam egy nagyon jó videót ebben a témában, talán egy tanító beszélt benne (sajnos nem találtam meg, hogy belinkelhessem), és ő azt a példát hozta egy erdő közepén állva, hogy ha felnézünk a fákra, a potenciál megvolna ezekben a már most több méteres óriásokban, hogy továbbra is nőjenek: de nem teszik. Az erdőben (is) mindennek megvan a maga rendeltetése, szintje és mérete, és ezt mindenki tiszteletben tartja. Nos, mi emberek, erre folyamatosan rácáfolunk, tiszteletet pedig nem mutatunk sem a társaink, sem a környezetünk iránt.

Azt gondolom, hogy mindenki egyenként felelős azért, ami éppen történik, azzal pedig áltathatjuk magunkat, hogy úgysem fog segíteni az, hogy ha én kevesebbet fogyasztok – ez nincs így. Ha egyre többen gondoljuk úgy, hogy az is számít, amit én teszek, akkor egyszer csak átfordul a mérleg nyelve. Ha egyre inkább úgy gondolok a pénzemre és arra, amit vásárolok, hogy az szavazat, akkor megváltozhat a nézőpontom: ha nem veszem meg az előre csomagolt salátát, és így tesz még rajtam kívül sok száz, ezer, tízezer ember, akkor egyszer nem lesz csomagolt saláta, mert a gyártó érteni fog az üzenetből. Az a kérdés, hogy mennyire szennyezett jelenleg a Föld, hogy már mi is műanyagot eszünk – ez nem csak saját magunk, de a gyerekeink, unokáink szempontjából is fontos. Mi az, amit rájuk, nekik hagyunk, milyen világra szüljük őket? Igyekszem azért nem apokaliptikusan látni a helyzetet (bár olykor nehéz…), sokkal inkább cselekvő lenni.

Álljon itt néhány tipp arról, hogy mit tehetünk kezdetnek (természetesen ezekre érdemes úgy gondolni, hogy apránként haladjunk, minden lépés fontos és becsülendő):

  • Listázd, hogy mire van szükséged a bevásárláskor, próbálj meg nem eltérni ettől.
  • Mielőtt vásárolnál bármit, ami nem létszükséglet (pl: új ruha, elektromos kütyü, sminktermék 😉 ), két dolgot gondolj végig: mennyit kellett dolgoznod azért, amennyibe az kerül, és szeretnéd-e azt a mennyiségű munkaórát tényleg arra a tárgyra áldozni? Ezen kívül segíthet az is, ha pár napig pihenteted a kérdést, és nem impulzusból vásárolsz: sokszor ez a néhány napnyi várakozás is ráébreszt arra, hogy igazából megvagy a nélkül a dolog nélkül.
  • Ha élelmiszert vásárolsz, próbálj meg minél kevesebb előre csomagolt terméket választani!
  • Keress egy jó hentest és nála vásárolj. Lehet, hogy picit drágább lesz, de hidd el, a minősége is sokkal jobb a húsnak! Itt nyitottak szoktak lenni arra, hogy saját edénybe tegyék, amit kérsz.
  • Ha nyitott vagy rá, próbáld csökkenteni a heti húsbevitelt, először apránként, egy-egy napot hagyj ki, és egyhamar rájössz, mennyire kreatívan lehet főzni csak zöldséggel is. Nem, a magyar konyha sem húsfüggő! (Bár, sokan tévesen ezt gondolják.)
  • Ha teheted, zöldséget, gyümölcsöt is piacon, zöldségesnél vásárolj; nekem ezzel is az a tapasztalatom, hogy ízben és tápanyagban is fényévnyi különbségek vannak! És nem, nem kell mindent nejlonba csomagolni, sőt! Gondold végig, mi az, ami kibírja csomagolás nélkül: a banán, ananász, avokádó és ehhez hasonlók héját úgyis eltávolítod, nem igénylik a zacskót.
  • A régi zacskóidat használd, amíg tönkre nem mennek! Ne vegyél el újabbakat, vidd magaddal ezeket a vásárláshoz, és ebbe tedd azokat a termékeket, amik igénylik a csomagolást.
  • Ha a zacskók elfogytak, érdemes lehet őket folyamatosan újrahasználható szütyőre cserélni, amibe bele tudod tenni a zöldséget, gyümölcsöt, de akár a pékárut is.
  • Próbálj meg magyar termékeket előnyben részesíteni. Nem csak amiatt, mert a brazil alma sokat utazott, de azért is, mert azt még éretlenül szedték le. Vajon milyen lesz az íze és a tápanyagtartalma?
  • Légy tudatos az összetevők terén is! Én erre akkor kezdtem igazán figyelni, amikor kiderült, hogy inzulinrezisztenciám van, azóta pedig nagyon sokszor meglepődöm, mi minden van egy-egy termékben…
  • Próbálj mindent a lehető legtovább használni – és ha tönkremegyek, megjavítani. Persze tudom, van, amit drágább javítani, mint újat venni (sajnos), de pl. egy zoknit megfoltozni, nem lehet drágább, mint vásárolni egy új párat.

Te mit tudsz tenni a saját életedben, amivel elősegítheted azt, hogy ne fogyassz túl és rosszul?

Halmi-Juhász Ágnes

 




Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..