Hónap: 2016 január

A norvégmintás pulóverek árnyékában

A téli hónapokban, már jó pár éve uralja a divatot a skandináv dizájn, amit most a bohókás, vicces pulóverek vettek hatalmukba.  Az erő nem csak a gyermeki lelkekben lakozik, de nem is csak a piros mikulásos kötött pulóverekben.

Norvég vagy skandináv mintás pulóver, sál, harisnya, leggings, zokni, – és még sorolhatnánk – biztos mindenki talál valami skandináv ihlette mintás ruhát, ha jobban körbenéz.
Sőt, mostanra valószínűleg a világítós, csillogós és részeg jegesmedvés dizájntól, az ébredő erő galaxisáig bármit megtalálhatunk a boltokban, vagy a ruhásszekrényünkben.
Az ünnepek utáni téli hónapokban talán a legnehezebb divatosan, de mégis rétegesen, jól felöltözni. Az ünnepi flitterek és karácsonyi mintájú pulóverek már kezdenek unalmassá, sőt sokszor elcsépelté válni, pedig az igazi havas tél csak nemrég köszöntött be. Nincs is jobb, no és persze pénztárca kímélőbb lehetőség, a januári leárazáson felvásárolni a még mindig menő téli darabokat. (Nem, most nem a világító és flitterekkel feldíszített, piros orrú rénszarvasos kiegészítőkre gondolunk.) Összeválogattunk pár kulcsfontosságú darabot, amiről úgy gondoljuk, hogy könnyen variálhatóak, nagyon kényelmesek, melegek és nem utolsó sorban nagyon trendik is. A téli szezon kedvencei, amivel tutira felmelengetjük nem csak testünket, de szívünket is.

Poncsóba burkolózott ‘must have’
Lehet kockás, etno stílusú, egyszínű, rojtos, kötött, pléd- vagy gigantikus sálhatású, a lényeg, hogy passzoljon az egyéniségünkhöz és a színvilágunkhoz. Rengeteg fazon és stílus közül válogathatunk, idén nincs olyan bolt, ahol ne bukkannánk minden második sor között egy szédületes poncsóra, ami a melegebb időben is csodás kiegészítője lehet imádott bőrdzsekinknek. Egy biztos, ez a téli szezon ‘must have’ darabja! A tökéletes összhatásért párosítsuk egy rojtos hippi táskával, ami a nyári fesztiválszezonból ragadt a mindennapokban.

Kalapos elegancia a melegebb időben
Rengeteg stílus, fazon, szín és méret közül válogathatunk. A klasszikus, a férfias, az elegáns, a retró, a lovagló… és még sorolhatnánk. Teljesen mindegy, hogy a nagy karimás feketét vagy a férfias khaki zöldet választjuk, a varázslat a kalapban van.
Nem csak praktikus, az eső és hideg ellen, de még a csáberőnket is megdobja. (Mínuszokban azért hagyjuk otthon és vegyük elő a bojtos kötött kedvencünket. 🙂 )

Bokacsizmában vágtatva
Évek óta hódít a bokacsizma, fiataloknál és idősebbeknél egyaránt. Remekül néz ki szoknyával vagy farmerral lezseren, de elegánsabb szettekhez is hű társunk, ezért alap kelléke a szekrényünknek. Az idei nagy sláger a kicsit férfiasabb, oldalán gumírozott bokacsizma. Ha a nőiesebb vonal kedvelőihez tartozol, válaszd kicsit magasabb sarokkal és klasszikus színben.

Oversized kabátban rétegezve
A parkák még mindig hódítanak, de az idei év nagy slágerei egyértelműen, a külföldön már jó ideje hódító oversized kabátok. Az oversized kabátok, elnagyolt méretükből adódóan a réteges öltözködés titkos fegyverének eszköztára, ugyanis kedvenc motoros dzsekink is lazán elfér alatta, anélkül, hogy pufók kis hóembernek éreznénk magunkat. Örök daraboknak számítanak a camel vagy szürke árnyalatú darabok, merészebbeknek a púderrózsaszínt javasoljuk.

A fazonokon átrágva magunkat, a legnagyobb talány (számomra legalább is) a szín. Az a fránya szín, amikor már tudjuk, hogy melyik fazon előnyös nekünk, melyik méret a tökéletes, már csak a tökéletes szín kitalálása vár ránk. A rengeteg csodálatos ruha szelektálása után a választás paradoxona ismét egy újabb lehetőséget tár elénk, a színek kombinációjának ezernyi megoldásában. Nem csak évente, szezononként is változnak az aktuális trendszínek. Azt például már most tudhatjuk, hogy a jövő év színe, pontosítva a jövő év színei – ugyanis idén a Pantone két színt választott ki – a rózsakvarc és higgadt kék tökéletesen harmonizáló árnyalati lesznek. De ne ugorjunk máris a tavaszba, a téli szezon ennél sötétebb és mélyebb árnyalatokat rejt még magában. A tél alapszínei a sötétkék, barna, bordó, khaki, fekete egy ideje tartják dobogós helyüket, évről-évre kiegészülve egy csipet frissességgel. A hideg fuvallat most a méregzöld árnyalatait hozta el nekünk, a jól bevált bordó, sötétkék és mustárszínek mellé. Ha úgy érezzük a zöld nem éppen a mi színünk, csak apróbb kiegészítőkre (ékszerek, sál, sapka stb.) ruházzunk be, így biztos nem nyúlhatunk mellé.

Last minute beszerző körút
Ruhatárunkat természetesen nem csak a plázákban lehet frissíteni, a belváros aprócska boltjaiban és second hand üzletek tömkelegében találhatunk szuper menő meleg ruhákat és kiegészítőket egyaránt. Turkálókban is körbenézhetünk 1-2 egyedibb darab után kutatva, bár ebben az időszakban nem tanácsoljuk, ugyanis a legtöbb fast fashion boltban a januári leárazások idején hasonló áron tehetünk szert vadonatúj társaira.
Ha időnk nem engedi, vagy nem szeretünk ilyenkor bezsúfolódni a piros címkéket kutatók sorába, tudjuk ajánlani az online boltok kínálatát is, a leértékelt termékekből itt sincsen ilyenkor hiány. Nagyon fontos túra szabályzat: leértékelés időszakban, nem lehet céltudatos vásárlónak lenni, nem baj, ha ilyenkor többször elcsábulunk és nem csak az alapdarabokat szerezzük be. Ilyenkor olcsón és könnyen hozzájuthatunk merészebb darabokhoz is, amit valószínűleg teljes áron sajnálnánk magunktól. Keverjük bátran a mintákat, színeket és fazonokat! Engedjük szabadjára fashionista oldalunkat, merjünk kreatívak és színesek lenni, akkor is, ha a többi ember csak feketében jár télen! Lépjük át a komfortzónánkat, a mikulásos „ugly sweater” mintás pulcsikat pedig tegyük el a következő karácsonyi ebédre.

Cs. Z.

 a

 a

 a

 a

 a

*A képeket a www.pinterest.com oldalról vettük kölcsönbe.

Ebben a rovatban olyan nőket szeretnék megismertetni az olvasókkal, akik hús-vér, hétköznapi nők, mégis valamiben különlegesek, megragadóak. Ez az interjú ebben a rovatban az első, így számomra is egy nagy kezdet. A kezdetek ilyenkor év elején különös jelentőséggel bírnak, így arra szeretnélek invitálni, hogy mesélj nekünk életed mérföldköveinek kezdeteiről! Ha jól tudom, nemrég ünnepelted a születésnapodat. Ennek apropóján kezdhetnéd a történetedet, egészen a kisgyermekkorodtól.
Már a szüleim története is elég beszédes. Apukám már 18 éve római katolikus papként szolgált, amikor egy új plébániára költözve, megismerte anyukámat. Aztán rájött arra, hogy nem csak papi és lelkészi érzelmeket táplál édesanyám felé, hanem már, mint férfi: szerelmes. Összeházasodtak, ami akkoriban óriási botrány volt, amiért a papságot, lelki hivatását otthagyta „holmi nőért”, de amikor édesapámat erről kérdeztem, ő úgy fogalmazott inkább, hogy végre tudott hitelesen beszélni arról, amit addig csak könyvekből ismert. Átélte, hogy mit jelent a várakozás, mit jelent férjnek lenni, szerelmet érezni, férfiként gondoskodni. Nagy nehézség volt számukra, hogy nem születhetett gyerekük, így talán szép mondat, ha azt mondom, hogy az én kezdetem a szüleim kezdete. Mert nekik köszönhetem a kezdetemet, amikor a gyermekotthonba látogatva kiválasztottak engem, és magukkal vittek, örökbe fogadtak. Az első, ami eszembe jut a gyermekkoromról, hogy sokat feküdtem a fűben a felhőket bámulva. Azon gondolkoztam, hogy vajon melyik felhő, milyen alakot ölt, majd arról az alakról a képzeletemet elengedve mindig egy-egy mesét gyártottam. Édesapám úgy fogalmazott, hogy rosszabb voltam, mint hat fiú. A babák helyett fára másztam, és fiúkkal lófráltam, szóval nehezen fogtak be, de nagy volt a szeretetük, nem adták föl.

Már a fentiekből is kiderül, hogy igazi álmodozó vagy, aki szeret szemlélődni, meséket kreálni, miközben szigorú nevelést kap. Voltak-e saját álmaid, vágyaid? Milyen lépéseket tettél az álmaid felé?
Pont, ahogy mondod, a szigorú nevelésből adódóan a legnagyobb vágyam a szabadságvágy lett. A szigorú és megszokott keretek között: felkelés, beágyazás, reggeli készítés, iskola, hazajövetel, ebéd, tanulás, gyülekezet, teljesítés… Mindezek között a legnagyobb vágyam az a szabadság volt, amiben megismerhetem saját magam, és az életet. Éppen ezért, érettségi után Németországba mentem egy keresztyén szervezethez dolgozni. Érdekes megtapasztalásaim voltak. Amikor az ember hirtelen szabadságot kap, akkor először hirtelen nem tud mit kezdeni a szabadsággal, ennek ellenére az engem ért hatások miatt kezdtem rádöbbenni, hogy valójában ki vagyok én, sőt ki lehetek a későbbiekben. Tehát felismertem, hogy nagyon jó a szigorú nevelés, mert a szigorú nevelésnek vannak keretei, melyek nagyon hasznosak, hiszen ezek a keretek effektíve a védelmemre is szolgálnak, de azért ezek alakíthatóak, és alakításra is várnak, a szeretettel. Rájöttem, hogy a szüleim szigorú neveltetése is szeretetből jött, illetve még az élethelyzetükből is. Papként nem lehet akármit és akárhogyan csinálni. Megértettem, hogy szeretettel és megértéssel, empátiával ezek a keretek tágíthatóak, és nem baj, ha tágulnak, így ez nem azt jelenti, hogy áthágom a szabályt, hanem alakíthatom azt a személyiségemnél fogva is.

Ebben a szabadságodban, úgy, hogy közben megszokott, kiszámítható kereteket kaptál – gondolom, hasonlóan volt jelen a gyülekezeti élet, és így az istenkapcsolatod is. Volt-e olyan élményed, hogy te magad már a megtalált szabadságodban találkoztál Istennel?
Igen, találkoztam Istennel a felfedezett szabadságomban is. Amikor saját magam eldöntöm, hogy elmegyek valahová – mondjuk – böjtölni és imádkozni, vagy esetleg csak annyi, hogy leülök és olvasom a Bibliát, szabadon, a saját döntésem alapján, úgy, hogy én olvasom, és nem azért, mert kötelező. Szerintem ezekben a döntésekben mindennaposak voltak ezek a találkozások, csak ugye, annak kellett lerombolódni, hogy ne csak arra építsem az istenhitemet, amit tanítottak, hanem arra, amit én is átélek, és végül azzal alakítsam az én saját krisztusi identitásomat is. Ami működik egy balanszban, tehát, hogy nem kell mindent megtagadni, meg amiket tanulunk azok jók, meg alapok, de hogy arra aztán építhetünk és építenünk is kell.

Volt-e ilyen konkrét találkozásod Istennel, ami aztán mérföldkővé, új kezdetté vált?
Azt konkrét találkozásnak éltem meg, és egy mérföldkő volt, amikor 15 évesként a határokat próbáltam szélesíteni és erős ellenállásba ütköztem a szüleim részéről, amiért el akartam menni bulizni, meg jobbra-balra. Leültem imádkozni és azt az igeverset olvastam, hogy: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” (Galata 5,1) Ez elgondolkoztatott arról, hogy a szabadság egy relatív fogalom. Mert a szabadságban csinálhatok akármit, de lehet ugyanúgy megkötözöm önmagam egy mókuskerékben, dolgozom, pénzt keresek, elköltöm, bulizok… Ebbe is bele lehet menni, vagy akár keresztyén oldalról: szolgálsz, kiégsz, és szolgálsz tovább, mert fontos a hűség, stb. stb… Imádkoztam és arra döbbentem rá, hogy ha a Krisztusban vagyunk, akkor szabadok lehetünk a változásra, szeretetre, és a legfőbb parancsolat végül is ez, a szeretet. Szerintem ez az, ami a kulcsa a szabadságnak: a szeretet.

Ha rád néz bárki az utcán, akkor látszik, hogy egy ízig-vérig szabad nő vagy. Ez sokszínű hátteret ad neked, mégis egyben tartod az életed. Hallottam, hogy van három csodálatos gyereked és tudom, hogy nagyon helyén kezeled a családot. Hogyan oldod meg, hogy szabadságban vagy, ami sugárzik rólad, mégis professzionális módon kézben tartod a nevelést is?
A három gyerek az kihívás. A szabadságot abban élem meg, hogy hárman vannak, de különbözőek, és hogy mind a hármat kezelhetem külön-külön, mégis egyben. Sári művész beállítottságú, Áron kockafejű, értelmes gyerek, Mátéka pedig egy kicsit le van maradva a korához képest. Mind a három gyerekhez valahogy megtaláltam az utam, az által, ahogy az anyaságba belenőttem, vagy beletanultam. A keretek segítenek, így vannak alapelveink, amiket egyébként a szüleinktől hozunk mindannyian. Csak ezt próbáljuk egy kicsit alakítani, a jót átvenni, ami nem volt hatásos, azt átgondolni, vagy átformálva átadni. Mindennap imádkozunk, ez tart meg minket, és a humor. Rájöttünk, hogy a humorral nagyon sok mindenen át tudunk menni. Ez a kettősség jellemző az életemre, hogy állandóan humorba öntöm az életem, és ezzel jó kereteket biztosítok annak, hogy boldog lehessek, de e mellet mindig jelen van az imádság.

Ahogyan a gyerekekről és a nevelésükről kérdeztelek, szinte rögtön többes számban beszéltél.   Hogy működtök együtt? Mesélj a férjedről! Hogyan találkoztatok, vele milyen volt a kezdeted?
A férjem egy missziós társaságnál dolgozott, és egy esküvő előtti napon ismerkedtünk meg. Díszítettem a templomot, és bejött DeeJay, azaz Dabi József, két másik sráccal. Odajöttek bemutatkozni. Ők is jöttek segíteni az előkészületekben, és mondta, hogy ő DeeJay. Én kikerekedett szemekkel néztem és kérdeztem, hogy ez a neved, vagy a hivatásod? Az ő elbeszélése szerint ő már akkor felfigyelt rám, én nem figyeltem fel akkor még „úgy” őrá. Nem az az ideál pasi volt, akit én magamnak elképzeltem. Én szerettem azt, hogy valaki nálam magasabb, vállas, izmos, helyes, de aztán másnap felkért táncolni és elkezdődött valami. Később pedig az idők folyamán mindig volt valami találkozási pont. Arra jöttem rá, hogy én azt szeretem benne, ahogyan szereti Istent. Nem mondom, hogy utána már minden elhalványult és nem lett volna fontos, hogy helyes, meg stb., de már nem ez volt az elsődleges lényegi pont, hanem az, hogy szereti Istent, és ez valahogy, mint egy mágnes vonzott. Utána már jött az érzelem, a kémia, hogy helyes is, csodálatos is, férfi is. Hát ez volt DJ-vel a kezdet. És volt egy nagyon nehéz megpróbáltatás is ebben a kezdetben, mert mielőtt eljegyzett volna beteg lett, bélelzáródása lett, majdnem meghalt. Igazság szerint úgy gondoljuk, hogy ott volt egy olyan mély kezdet, hogy megmérettetett, hogy ebben a helyzetben hogyan tudunk egymás mellett lenni, vagy tudunk-e ennek ellenére együtt lenni.

Aztán hogyan történt az eljegyzés?
Vicces volt, hogy egy másik esküvőn a névjegytáblákra úgy voltak felírva DJ szülei, hogy Dabi József és Dabi Józsefné, és velük szemben volt ugyanígy egy Dabi József és egy Dabi Józsefné. És DJ elrakta ezt a két névjegyet. (Valószínűleg ő már tudta, hogy elvesz.) Amikor úgy érezte, hogy eljött a megfelelő időpont, akkor egyszer találkoztunk a Duna-parton, leültünk egy padra és ő elővette ezt a két papírt és megkérdezte, hogy szeretnék-e Dabi Józsefné lenni.

És a szabadságodat megtartva, így lettél Dabiné Komesz Mónika… 🙂
Hát igen, azért ez fontos. Sokat jelent, hogy Dabi vagyok, azaz hogy Dabiné, hogy hozzá tartozom, de az is, hogy Komesz vagyok, az apukám lánya.

Még egy kérdésem lenne. Nagyon erősen kitűnik már a gyerekkori álmodozásaid, és meseszövéseidből is, hogy művészi beállítottságod van. Ez látszik kívülről is rajtad, a kisugárzásodon, stílusodon, hajviseleteden, öltözködéseden. Ha jól tudom ezt a gyülekezetedben, mint dicsőítő énekes, kamatoztatod is. Hogyan találtál rá erre az útra?
Valószínűleg úgy, hogy a szíve mélyén mindenki szereti a humort, szeret nevetni, ez formálja őt abban, hogy a személyisége szabad legyen. Hogy ennek ki-ki, hogyan önt formát, az biztosan kortól is függ. Fiatalon szerettem volna színész lenni, mert úgy éreztem, hogy sokoldalú tudok lenni, és sok arcot tudok felvenni. Emiatt jelentkeztem egy színi tanodába, ahova fel is vettek, de aztán úgy éreztem, hogy az igazat megvallva, azért a színészi élet lehet, hogy nem nekem való, meg talán nagy falat lenne. Az lenne nagy falat, hogy megálljak benne hitben. Akkor még nem voltam annyira érett keresztyén, hogy a kettőt egymás mellett tudtam volna csinálni. A gyülekezetben elég hamar, már gyerekkoromban rájöttek, hogy van hangom. Népdalversenyekre is jártam, aztán a gyülekezetben dicsőítésben, dicsőítésvezetésben vettem részt. Amikor DJ-vel összeházasodtunk, akkor Gazdagréten is csatlakoztam a dicsőítő csapathoz. Azt gondolom, hogy a sokoldalúság is segít abban, hogy rugalmas legyek a környezetemhez, és emiatt a rugalmasság is szabadság valamelyest.

Köszönöm Móni! Igazán nagyszerű embert ismerhettünk meg benned, és nagyon remélem, hogy, ha az olvasók hasonló gondokkal, vagy kihívásokkal küzdenek akár a szabadságkeresésében, akár abban, hogy a kezdeteket jól megragadják, akkor a te történeted, mint egy hús-vér fiatal nőé, segítséget nyújthat nekik is.

B. Á.

Cikksorozat a krízishelyzetek természetéről, a kapunyitási pánikról, annak következményeiről és a változásban rejlő fejlődés lehetőségéről.

Krízis, válság, trauma… szavak, amikről gyerekkoromban azt hittem, csak a távoli felnőttvilágban léteznek és gyermeki naivitással azt gondoltam, tőlem távol is fognak maradni. Azt gondoltam, ezek csakis rossz dolgok lehetnek, és ha elég ügyesen próbálkozom, ha eléggé tisztaszívűen próbálok élni, akkor nekem nem is lesz részem bennük, nem lesznek krízisállapotok, válsághelyzetek az életemben, a trauma engem elkerül, mert Isten engem nagyon szeret és én is nagyon szeretem őt.