PiheNő nyugalom

– Mit csinálsz?
– Rohanok!
– Na, és hova?
– A kérdés inkább az: hova nem!?

 Az előző hónapban feldobtam egy témát, a pihenést. Viszont hiányérzetem maradt, hogy a komoly oldala a témának meg tudott-e csillanni a sorok között. Mert sokszor ott bízzuk el magunkat, hogy az alap dolgokat alapnak, és könnyedén emiatt jól működőnek vesszük, és így nem igényeljük, hogy a mélyére nézzünk.

Ez a mostani írás szeretném, ha rólad szólna. Kérlek, nyugalomban, nem rohanva, átgondoltan olvasd! Ha jól esne, csinálhatsz magadnak egy kávét vagy teát, és engedd meg magadnak a kérdéseket és az őszinte válasz lehetőségét. Jó aktív olvasást! 🙂

Miről szól a nyughatatlan rohanásod vagy éppen a zavart pihenésed? Tudsz örömmel megállni és bűntudat nélkül töltődni? 

Nagyon gyakori és logikus válasz a világnak a sodrása. Hiszen egy felgyorsult világban élünk, ez vitathatatlan. Fel kell vennünk a versenyt az idővel, és ahhoz, hogy minden, amit elvárnak tőlünk, és amit szeretnénk magunktól teljesülni tudjon, tempózni kell. 

Ha már itt tartunk: bizonyítanunk is kell: a tanulmányokban, a munkahelyen, hogy érdemesek vagyunk a figyelemre, a posztra, a fizetésre, a megbecsülésre. Szóval ez valahol egy kényszer, amiből egy idő után nagyon nehéz kiszállni. Nekünk kell változtatni rajta kemény munka árán.

A bizonyítás mellett persze igyekszünk a saját biztonságunkat megteremteni: hogy elfogadjanak a közösségben, hogy megteremtsem a saját értékem, hogy fontos legyek ezáltal, hogy anyagi biztonságban élhessek. 

És van olyan is nemes egyszerűséggel, hogy csak nem tudunk (és nem is akarunk) nemet mondani. A világ megveregeti a vállad, akkor is, ha te már rég nem érzed jól magad abban a szerepben vagy annyi mennyiségű felelősség alatt. De mivel ez egy nagyon önzetlen cselekedet, talán ezért olyan nehéz ezt felismerni.

Miről szólhatna a pihenésünk?

Nagyon szeretem a teremtés történetét, mindig felfedezek benne olyat, amit addig nem értettem. És nem véletlen, hogy a kezdettel kezdem én is, hiszen abban van valami rend. És nem csak időrend, hanem Istennek a terve, ahogy Ő jónak látta, eltervezte és megalkotta. Az embert a 6. napon teremtette. Ami azt jelenti, hogy az első, amit megtapasztalt, az a hetedik nap volt. A szentség és a pihenés napja, amit szabadságra teremtett. És az ember élete a pihenésből tart a munka felé. Hányszor gondolunk mi fordítva rá, hogy addig megyünk, amíg nem lóg a nyelvünk, aztán amikor már muszáj, megpihenünk. Lehet, hogy mindeddig rossz volt a sorrend?

Akárhogy is nézem az Isten szerinti pihenés nekem a bizalomról, a kontroll átengedéséről szól. Hiszen a gyermek is akkor tud elaludni az Édesapja karjaiban, ha tudja, hogy nem fogja elengedni, hogy jó erősen tartja, és megteszi vele azt a pár lépést, amire neki magától nem maradt ereje. Ha nincs biztonságérzet, akkor nem lesz pihentető mélyalvás, mert folyamatosan készenlétben vagyunk amiatt, hogy mikor kell megvédenünk magunkat. 

Nagyon kevés dolog van az életünkben ami ténylegesen csak rajtunk múlik. Ha nem így lenne, szerintem az akkora teher lenne, hogy nem biztos, hogy el tudnánk hordozni. Elengedhetjük azt, hogy saját magunkat kell megváltanunk. Sőt, nem kell magunknak értéket sem szereznünk, hiszen azért vagyunk értékesek, mert szeretve vagyunk. Pihenj meg Isten szeretetének biztonságában. 🙂

1 Mózes 2,1-4

“Így készült el az ég és a föld és azok minden serege. A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után. Ez az ég és a föld teremtésének története.”

2 Mózes 20,8-11

“Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az Úrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta az Úr a nyugalom napját, és megszentelte azt.”

2 Mózes 31,12-18

“Azután ezt mondta az Úr Mózesnek: Mondd meg Izráel fiainak: Tartsátok meg szombatjaimat, mert jel ez köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre, hogy megtudjátok: én, az Úr vagyok, aki megszentellek titeket. Tartsátok meg a szombatot, tartsátok azt szentnek! Aki megszentségteleníti azt, halállal lakoljon! Ki kell irtani népe közül azt az embert, aki valamilyen munkát végez azon a napon. Hat napon át végezzék munkájukat, de a hetedik nap a teljes nyugalom napja, szent az az Úr előtt. Mindaz, aki valamilyen munkát végez a szombat napján, halállal lakoljon! Tartsák meg Izráel fiai a szombatot, tegyék a nyugalom napjává nemzedékről nemzedékre, örök szövetségül. Örök jel ez köztem és Izráel fiai között. Mert hat nap alatt alkotta meg az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és megpihent. Amikor befejezte Isten Mózessel való beszédét a Sínai-hegyen, átadta neki a bizonyság két tábláját, az Isten ujjával írt kőtáblákat.”

Ábrám Boróka

 




Vélemény, hozzászólás?

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..