ÖTLETEK HIDEG NAPOKRA

Nemrégiben fedeztem fel a meleg vizes palacknak egy alternatíváját, a melegíthető párnát. Az tetszett meg ebben az ötletben, hogy egyszerű az elkészítése, és nem kell semmi speciális hozzávaló, amiért külön kellene járni a boltokat! Hozzáteszem, ilyen hideg napokra nemcsak az üldögéléshez ideális hanem, ha lefekvés előtt az ágyatokba teszitek a felmelegített párnát, akkor nem kell a hideg ágy sokkoló ridegségét éreznetek, mikor lefekszetek aludni… Tovább a cikkhez

FEBRUÁRI FORRÓ ITALOK

Ilyenkor megörülök egy-egy melegebb, napsütéses napnak és elfelejtem, hogy azért még mindig tél van, na meg ez az idő is kedvez a kórokozóknak. Nincs is jobb ilyenkor, mint hazamenni és egy forró italt készíteni. Tehát inkább mondjuk azt, hogy itt van az ideje a forró italoknak. Megosztok veletek három forró italt, amit az év ezen szakaszában én előszeretettel fogyasztok… Tovább a cikkhez

TAVASZI NAGYTAKARÍTÁS ÉS PAKOLÁS APRÓ TRÜKKJEI

Miért is jó egy ilyen nagytakarítás? Több érvem is van erre:

1. Olyan dolgok kerülnek elő, amiket már régóta kerestél és persze felforgattad értük az egész házat, és már fel is adtad a megtalálásnak a reményét….
2. Valahogy a fejünkben is ilyenkor lezárunk dolgokat azzal, hogy régóta őrizgetett és fontosnak tartott blokkokat, jegyeket, leveleket és mütyűröket kiválogatunk és kiszelektálunk… Tehát terápiás jellege is van.
3. A legfontosabb érv pedig, hogy rend és tisztaság lesz, és hát nem ebben érezzük magunkat a legjobban?! De hol is kezdjük?  Tovább a cikkhez

MOZDULJ MEG PRAKTIKUSAN!

Sportosnak tartom magam, szeretek mozogni és örömet lelek benne, és fontos számomra, hogy ilyen módon is ápoljam a testemet. Remélem ezzel sokan így vagytok. Azonban van a mozgással egy kis probléma. Én az utóbbi években döbbentem arra rá, hogy igenis tudatosan be kell illesztenem a napirendembe a testmozgást, hiszen egyébként napok, akár hetek  is eltelhetnek sportolás nélkül. Két éve kezdtem el rendszeresen futni, azóta kisebb-nagyobb szünetekkel megszakítva rendszeresen futócipőt húzok. Be kell valljam, nagyon szeretem azt az érzést, mikor csend van, csak a levegővételemre figyelek és arra, hogy körülöttem milyen szép az erdő… de ennek az ellenkezőjébe is bele tudok feledkezni, mikor a fülemben hangosan szól a zene, és épp egy olyan szám jön, amire inkább táncolnék, mint futnék, és ilyenkor megállok, körbenézek, hogy mekkora a tömeg, és ha nem vészes, akkor táncolok, mintha csak otthon lennék… Tovább a cikkhez

“FALRA MÁSZOK”

A napokban gondolkoztam el rajta, hogy ha ez az én saját lakásom lenne, milyen változtatásokat csinálnék benne. Szabadjára engedtem gondolataimat és hagytam, hogy tegyenek egy jó nagy kört a lakás körül. Itt-ott egy két falat kiütnék, hogy a tér nagyobb legyen… a konyhát valahogy máshogy rendezném el, és ezekhez hasonló nagy ötleteken törtem a fejem, mikor feleszméltem, hogy ez a lakás nem az enyém, tehát nem tehetek vele akármit! 🙂 Fájó volt ez a felismerés, mégis rádöbbentett egy fontos dologra, vannak olyan tényezők az életünkben, amiket nem tudunk megváltoztatni, de ki tudjuk belőlük hozni a maximumot, ha kicsit más hozzáállással tekintünk rájuk. Tehát elhatároztam, hogy amit tudok, azt kihozom a kicsi szobámból. Az első ötletem az volt, hogy kell valami a falra, mert üres… Tovább a cikkhez

MEGVAN AZ IDEJE…

Egy dolgot nem szabad elfelejtenünk, hogy ezt a harcot nekünk kell megharcolni, de ebben sem vagyunk egyedül. Sokáig azt hittem Isten csak a vizsgaszituációkban van velem, amikor valami nagyobb dolog van történőben, de nem. Ő ott van a mindennapokban, amikor ülök a könyv felett, amikor jegyzetet készítek, amikor felmondom a megtanultakat, amikor elfáradok… Ott van, nem egyedül harcolok! De harcolnunk kell, nem szabad passzívnak lennünk, hanem azt kell mondani, hogy készen állok a kihívásokra, készen állok a nehéz és a örömteli helyzeterke egyaránt, mert tudom, hogy minden a javamra válik… Tovább a cikkhez

AMIKOR ÉN KICSI VOLTAM…

„Amikor én kicsi voltam…” kezdte mindig a húgom olyan 4 éves korában…persze ilyenkor mindig mosolyogtunk, de ma pont ez jutott eszembe, hogy milyen is volt a nyár amikor ÉN kicsi voltam. Eszembe jutottak a táborok, amikbe először nem akartunk menni, aztán a tábor végén persze már haza nem akartunk jönni, és eszembe jutottak a nagyszülőknél eltöltött hetek és a családi nyaralások is. Hogy mi ezekben a közös? Hát először is a nyár, másodszor pedig hogy csomaggal mentünk, utaztunk. Még a legelején ezeket a csomagokat édesanyám készítette össze, majd hamar megtanultam összeszedni én is azokat a dolgokat, amikre szükségem volt a nyaralás alatt… Tovább a cikkhez

Á. N. L.

A képeket a www.pinterest.com oldalról vettük kölcsönbe. 🙂